SZÜLÉS SZÜLÉSINDÍTÁSSAL

A várandósságom nagyon jó volt, semmi probléma, hányinger, rosszullét... Csak a 26. héten kiderült, mint ahogyan az első várandósságom alatt is, terhességi diabéteszem van. Még lehet, hogy előnyös is volt, mert a diéta hatására a súlynövekedésem megállt, lelassult. Viszont a terhességi diabétesz miatt, akinek a szülést indítania kell, nem szokták megvárni a 41. hetet, azt a 40+0-40+3 nap között megindítják.

A pocaklakóm becsült súlya már a 36. hét közepén 3280 g volt. Az uh-s doktornő mondta, ha kihordom a 40 hetet, szerinte 4 kg feletti lesz a baba. Ezért szépen, fejben elterveztem, hogy a 38. héten magától megindul a szülés, és egy viszonylag gyors vajúdás után, csodás szülésélményem lesz. Ezt próbáltam megbeszéli a pocaklakóval is. Persze eltelt a 37. hét, a 38., jött a 39. Ekkor megbeszéltük a nőgyógyászommal, amennyiben nem indul be a szülés, a 40+0. napon (ami péntekre esett) megindítják. Igen nehézkesen ment már minden, lehajolni nem nagyon tudtam, kifáradtam, ha "leszaladtam" a sarki közértbe, ha a 2 éves kisfiammal szimplán csak a szőnyegen játszottam, de az éjszakánkénti másfél óránkénti wc-re járogatás is nehezemre esett. Így őszintén megmondom, hogy örültem neki, amikor kiderült, hogy már csak egy pár nap van hátra.

Mivel az első szülésem magától indult, így nem igazán tudtam, hogy hogy is működik a beindítási folyamat, de a választ gyorsan, és érthetően megkaptam: 1. Amikor a méhszáj már kitágult, akkor burokrepesztés, oxitocin, és szülés. 2. Ha zárt a méhszáj, vagy a burokrepesztéshez nem eléggé nyitott: méhszájérlelő zselé a méhszájra, ettől felpuhul a méhszáj (esetleg ki is tágul), majd burokrepesztés, oxitocin, és szülés. Ekkor derült ki számomra, hogy az első szülésem is indították (csak ott megvártuk, hogy a méhszáj magától kitáguljon).

A pocaklakóm jól érezte magát odabenn, magától nem volt kíváncsi a külvilágra, így a megadott napon 8 órakor beérkeztünk a kórházba. Kényelmes volt, mert tudtam, hogy mikor kell menni, fel tudtam készülni, a bátyust "le tudtuk adni" nagyiéknál, ... Megérkeztünk a kórházba, megvizsgáltak, méhszáj szinte teljesen zárt volt, így felrakták a méhszájérlelő zselét. Elmondták, hogy minimum 2 óra, amíg a zselé hat. Nálam kb. 1 óra múlva a ctg aktív és ismétlődő méhösszehúzódásokat mutatott. Fájásaim nem igazán voltak, csak a méhösszehúzódások voltak egyre látványosabbak. Kettőre, sok séta és labdán ülés után vizsgálattal megállapították, hogy a méhszáj 2 ujjnyira tágult, így el lehet végezni a burokrepesztést. A magzatburkot megrepesztették, és elkezdték óvatosan csöpögtetni az oxitocint, amíg ctg-n tartottak. Fél 4 körül levettek a crg-ről, át kellett mennem a vizsgálóba. Na, amikor felálltam, valószínű a babó feje rendesen beilleszkedett (ugye most már magzatvíz nélkül), akkor kezdődtek az igazi fájások. Percenként, másfél percenként jöttek, és minimum fél percig tartottak. Öt körül jött az anesztes, hogy bekösse az epiduralt. Amire bekötötte, beadták, és kezdett hatni, már jöttek is a tolófájások. Kb. 6 fájásra, ami 12 nyomás volt nálam megszületett a kisfiam, 4150 g-al úgy, hogy a szülésznőnek és a nőgyógyásznak, valamint az általuk végzett köszönhetően nem volt szükséges gátmetszést végezni, és belül sem szakadtam (1-2 öltéssel megúsztam).

Összefoglalva nem is volt annyira vészes az indított szülés, mint amire számítottam. Gyakorlatilag fél 2-kor, szinte fájások nélkül burkot repesztettek, és 6 órára megvolt a baba. Már aznap este teljesen jól voltam, a gátvédelemnek köszönhetően rendesen és fájdalom nélkül tudtam ülni már a szülés után.