Szerda hajnalban elkezdődtek otthon a fájások. Fél 5-kor már olyan erősek voltak, hogy szóltam páromnak, indulás mert szerintem nem jósló. Mikor beértem a Dunaújvárosi kórházba majd egy óra volt mire felvették az adataimat (vajúdás közbe legfontosabb kérdések, pl. mi az iskolai végzettségünk nekem is meg apukának is, bekerülhet e a dunaújvárosi hírlapba a kicsi fényképe ...). Nem mertem megkérdezni hogy miért ez a fontosabb, mert ő volt az ügyeletes szülésznő. Megvizsgált, 1 ujjnyira voltam kitágulva, de a gép olyan fájásokat mutatott, hogy azt mondta délre babázunk. Páromat is beöltöztették már, hogy bármelyik pillanatban elfolyhat a magzatvíz, és akkor indulás szülőszobára. 10 körül annyira leálltak a fájásaim, hogy kiraktak egy kórterembe, mondván, most már tudni fogom a következő babával, hogy mi a jósló és a szülési fájás. Elküldtek még uh-ra, amire majdnem délre kerültem be, mert KI KELL VARNI A SOROM. Ott mindent rendben tálaltak, azt mondtak hogy lépcsőzzek. Egész nap föl-alá járkáltam, mint egy idióta, hogy történjen valami. De innentől kezdve kutya nem kérdezte meg, hogy hogy vagyok. Kérdeztem a csajokat, a szobába egyszer se jöttek be hozzám. A lépcsőházba összefutottam a szülésznővel, mondtam neki hogy a fájások olyan 7 percesek. Azt mondta, hogy majd akkor szóljak, ha 3 percesek, mert itt van mellettünk a szülőszoba, és a gyerek nem pottyanhat ki. 8 után megjött egy másik doki. Na valahogy itt kezdtek felgyorsulni az események, Megkérdezte hogy miért vagyok itt, mikor vizsgáltak meg. Teljesen ki volt akadva, hogy délelőtt óta nem vizsgáltak meg, hogy egyáltalán tágulok-e. Megvizsgált, egy ujjnyi volt még mindig, de nem tetszett neki hogy már olyan fájásaim vannak, hogy nem birok állni. Azt mondta menjek fel 1 órára az nstre, majd egy uh-ra, hogy hogy jönnek a fájások. A nővérke ott kötögetett mellettem és baszogatott végig, hogy miért állnak görcsbe az ujjaim, volt 9 hónapom, hogy felkészüljek. Vegyem rendesen azt a levegőt, és amúgy se lesz ma baba ilyen fájásokkal. Csak az hagyta figyelmen kívül, hogy a kicsinek alig van pulzusa. Feljött a doki 9 korul, Mikor meglátta a szívhangot, ami alig volt 90, közölte, hogy azonnal kapjak oxit. Mondtam, hogy a páromat hívni szeretném. Felhívtam, hogy induljon. A dokin látszott, hogy baj van. Kérdezte, hogy apuka mikor ér ide, mikor mondtam, hogy 20 perc, közölte, hogy nincs annyi idő, hogy megvárjuk. Megkérdeztem, hogy mi a baj, és annyit mondott, hogy arra sincs idő, de nyugodjak meg, most már jó kezekbe vagyok. Császármetszést kell csinálni. Anyukám írta, hogy mi a helyzet, és mielőtt elvittek, a telefonomon 21.09 kor annyit írtam neki, hogy császár. 21.25-kor megszülettet a gyönyörűségem, hála Istennek minden rendben volt vele, de csak percek kelletek volna, hogy ne történjen óriási baj. Kiderült, hogy a lábára és a nyakára is rá volt tekeredve a köldökzsinór. Azt mondta a doki, ilyen szülésen még nem vett részt. ÉS EZT MIND ELKERÜLHETTÜK VOLNA HA CSINÁLTAK VOLNA DÉLUTÁN MÉG LEGALÁBB 1 ULTRAHANGOT !!

😞😞😞 mert persze ránézésre senki nem tud ilyet megállapítani. De mondta a doki, hogy nem azért mondja, mert magukat szeretné dicsérni, de nagyon nagy szerencsénk volt, hogy egy olyan váltás volt bent akkor!!