Dilemma... Mikorra időzítsük a gyermekvállalást?

A gyermekvállalás előtti kételyek

Már kislány korunkban elképzeljük, és el is játszunk azzal a gondolattal, hogy milyen is anyukának lenni. Majd jönnek a kamaszkori évek, a szerelemek, a csalódások, majd nővé válunk, és egyre gyakrabban foglalkoztat minket a család, gyermekvállalás gondolata. Egy szerető, gondoskodó férj, szép ház, szép, okos gyerekek...

De azért még a bulik, a haverok, a munka, a karrier érdekel igazán. Viszont a kérdés ott motoszkál bennünk. Nem késünk le? Előbb karrier, aztán gyerek, vagy fordítva? Mi van akkor, ha nem úgy jönnek össze a munkahelyi vagy párkapcsolati dolgok, ha húzódnak az elképzelt és kitűzött célok, vagy ha nem találjuk meg a számunkra megfelelő partnert? Vagy nem tudjuk "megfogni"? Íme egy pár gondolatébresztő felvetés.

Támpontok a gyermekvállalás előtt

• Megfelelő partner a gyermekvállaláshoz:

Egy idő után a partnerben nem csak a "jófejséget", a szellemességet, az észjárást nézzük, hanem azt, hogy hogyan viszonyul a kisgyerekekhez. Mert igen is fontos, hogy a partner partner legyen ne csak a bulizásban, a kikapcsolódásban, de a családban, a felelősség vállalásban, az élet nehezebb időszakaiban. De azt is figyelembe kell venni, hogy tökéletes partner, ember nincs. Mindenkinek vannak hibái, kisebb-nagyobb rigolyái amivel együtt kell élnünk, és sok-sok kompromisszumot kell kötnünk. Mindannyiunknak. Nekünk is, és a párunknak is. Egy baba a családban igazi próbatétel. Nem kell tőle megijedni, de fel kell rá készülni.

• Fiatal anyuka, fiatal nagymama:

Egyetem alatt az egyik egyetemista bejelentette, hogy várandós. Meglepő volt. A többi lányt akkor még csak az egyetemi bulik, nyáron a fesztiválok, a "mi leszek ha nagy leszek" problémakör foglalkoztatta, nem hogy gyerek?! De majd 20 évvel később, így belegondolva, lehet, hogy a fiatal anyukának volt igaza. Lehet, ő csinálta jól. A gyerekek már gimnazisták, szinte önállók, és ő... Most fiatal anyuka, és fiatal nagymama lesz. Bírni fogja az iramot. Gond nélkül futhat az unokával a parkban, mászhat a mászókára, és kapja majd a bókokat, hogy milyen fitt és fiatalos nagymama... Lehet, tényleg ő csinálta jól.

• Karrier pipa, "nyugodt" és háborítatlan gyerekvállalás:

Egyre több nő törekszik karriert építeni, ami a gyermekvállalási kedvet időben jelentősen kitolja. Általában az első diploma 24 évesen, majd munka, célok, elképzelések. Akinek szerencséje van, az gyorsan fellépked azon a bizonyos létrán, és 20-as évei végén már az áhított pozíciót tölti be. De jönnek a munkahely váltások, ahol azért minimum 2 évet keményen kell dolgozni, mert mégsem mehet el a nő "rögtön" szülni... Ez így megy egészen addig, amíg besokall, kiég az ember, és elege lesz. Akkor jön a gyerekvállalás. Egy új "feladat, amivel sokan kiteljesednek. Lehet akár egy mottó is, hogy ha besokalltál a munkától, akkor vállalj gyereket, mert akkor biztos szívvel lélekkel fogod csinálni, csak ő lesz, és minden mást ki tudsz zárni. Az én esetemben így volt. De ehhez szerencsés karrier út kell, és kiégés...

De mi a helyzet akkor, ha nem ilyen szerencsés az ember lánya, hogy nagy léptekkel tud előre haladni azon az úton, amit elképzelt? Mi van akkor, ha húzódnak a dolgok, a kinevezések, a munkahelyváltások? Az idő rohan. Sokszor észre sem vesszük. Születnek körülöttünk a gyerekek, a barátők gyerekei, de mi még várunk egy pozícióra, egy megbízásra, egy valamire. Közben az óra ketyeg. A biológiai is. Nem biztos, hogy megéri. Illetve biztos hogy nem éri meg a gyerekvállalást a karrier miatt addig halogatni, amíg éppen csak kattangat a biológiai óránk.

• A pénz, ház, kocsi..., sosem lesz elég:

Sok helyen hallani és olvasni, hogy nincs elég pénzünk, hogy egy vagy több gyereket felelősségteljesen felneveljünk vagy csak 1-1,5 szobás a lakásunk, nagyobb kellene, vagy kertes ház kellene, és kocsi, ... De költeni mindig mindenre lehet, és a pénz is hamar elmegy. Soha nem lesz elég. Mert ha van, akkor több kell, és jobb lakás vagy jobb ház, és még egy kocsi, meg még medence... Lehetne sorolni. Igen, a gyerekre költeni kell, nem is keveset. De soha nem szabad arra várni, hogy anyagilag már jó legyen, elég legyen a gyermekvállaláshoz. Ha úgy gondoljuk, egyébként eljött az ideje, bele kell vágni, és amikor kell, akkor meg fogjuk tudni teremteni a hátteret. Mert aztán már nem az lesz a legfontosabb, hogy új kocsit, vagy új cipőt vegyünk magunknak, vagy meglepjük magunkat egy táskával ha elmegyünk shoppingolni, nem a női ruhaboltokba fogjuk az időnket tölteni, hanem első utunk a gyerekrészlegre vezet, a játékboltokba, és mint egy kislány válogatjuk a cukibbnál cukibb ruhákat, játékokat. Ösztönösen változnak meg a prioritások. A gyerek lesz az első akire költünk, az ő igényeinek kielégítésére, a többiek, vagyis mi szülők majd akkor jövünk, ha marad. És ez így jó.

• Nem biztos, hogy jön a "kész vagyok az anyaságra" vagy a "gyereket akarok" feeling...:

Ahogy olvasgatjuk a cikkeket, böngészünk a neten, bele-bele botlunk 1-1 anyás, baba-mamás cikkbe. Biztos találkoztatok már az ősanya kifejezéssel. Ők azok, akik anyának születtek. Akikben megvan az anya akarok lenni, nekem az anyaság a munkám, a gyerekükért mindent, és bármit... Na, nem mindenki ilyen. És nem is baj. Nem biztos, hogy érezni fogod, hogy na, most már eljött az idő, és gyermeket szeretnék, és otthon maradok vele, és e engem boldoggá tesz, az én vágyamat ez kielégíti,... és sorolhatnánk. Legtöbb esetben, úgy gondolom, hogy inkább a biológiai óra miatt gondoljuk úgy, hogy itt az idő. Vagy a külső, társadalmi elvárások miatt. De belül rettegünk, mi lesz, ha összejön?! Mit fogok kezdeni vele?! Készen állok egyáltalán?! Azt kell mondanom, ha még a tervezés vagy gondolati szinten megfogant elképzelésnél nem is, de a várandósság alatt "elkészülsz anya lenni". 9 hónap. Sok idő. Elég idő a ráhangolódásra.

Ne féljünk belevágni a gyermekvállalásba!

Mindenki dilemmázik. És ez így egészséges, így jó. Mert valami új kapujában állunk, valami újnak a kezdetén. Ismeretlennek. Várjuk is meg nem is. Félünk is, de egyben szeretnénk. Izgalmas időszak következik, ami egész további életünkben elkísér...

Családtervezéssel enyhíthetünk a félelmünkön.