ELSŐ BABA, HOSSZÚ VAJÚDÁS

Az első babánkat (aztán persze a többit is J ) nagyon vártuk. Dolgoztam egészen a 35. hétig, aztán csak az ő érkezésére készültem, készültünk. A várandósság vége már igen nehézkes volt, sokat (kellett) pihentem, amit meg is tehettem, mert más dolgom nem volt. És eljött a 40. hét. A picur jól érezte magát odabenn, ezt a ctg is alátámasztotta, nem igazán akart kibújni. Aztán a 40. hét 1. nap éjszakáján furcsa, ismétlődő fájásokat éreztem a hasam alján. Kicsit görcsös, szorító fájdalom, mintha menstruációs görcseim, vagy sérvem lett volna. Csak azzal a különbséggel, hogy amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment. a 2., 3. fájás után már sejtettem, lassan itt az idő! Elkezdtem mérni a fájdalmak közötti intervallumot, pontosan 7 percesek voltak. Ez hajnal 3-kor volt egy vasárnapi napon. Mivel túlléptük a 40. hetet, délelőtt amúgy is ctg-n kellett megjelenni. A ctg is kimutatta, hogy méhösszehúzódásaim vannak (ekkor az érték 40 körüli volt, 5-7 percenként jelentkezett). A méhszáj viszont teljesen zárt volt, így hazaküldtek, mert otthon mégis kényelmesebb vajúdni. Azt tanácsolták, vegyek egy meleg zuhanyt, a fájások enyhülni, szünetelni fognak. Ha elfolyik a magzatvizem, vagy gyakoribbak és hosszabb ideig tartóak lesznek a fájások, akkor menjek be. Hazamentünk. Amikor lezuhanyoztam, a fájások 1-1,5 órára megszűntek, de nem múltak el. Hétfő hajnalra már rendszeres, 5 perces fájásaim voltak, a fájások 10-20 másodpercig tartottak. Délelőtt ismét ctg. Az érték, a fájás, méhösszehúzódás erőssége már 60 körül mozgott, de a méhszáj csak 1 ujjnyira tágult. Ismét hazaküldtek. Ekkor otthon már feküdni nem, csak ülni tudtam, mert a fájásaim nagyon felerősödtek, amikor feküdtem. Hétfő éjjelre már 3 perces fájásaim voltak, a zuhanyzás hatására sem múltak el. Nagyon i voltam már fáradva, aludni nem tudtam, csak az forgószékünket megdöntve pihenni egy kicsit, a már 2 napja tartó fájdalom pedig nagyon kimerített. Kedden, mielőtt ctg-re mentünk, elhatároztam, hogy én pedig most már benn maradok a kórházba, hogy enyhíteni tudjanak a fájásokon akkor is, ha azt javasolják, hogy menjek haza, akkor is. A ctg-n már 100 körüli eredmény mutatkozott, de a méhszáj már 2 ujjnyira nyitva volt. Akkor az a döntés született, hogy megrepesztik a burkot, és beindítják a szülést. Ez délelőtt 9-kor meg is történt. A már 3 napja tartó szinte folyamatos fájdalom miatt kértem epidurális érzéstelenítőt, (a gerincvelőbe a hát alsó felébe egy kis tűt vezetnek, ahová az érzéstelenítőt adagolják, így a medence tájéka lezsibbad) és amit 12 körül meg is kaptam. Az EDA hatására össze tudtam egy kicsit szedni magam, mert a fájások egy kicsit enyhültek. Viszont nálam mutatkozott az érzéstelenítés másik hatása is, a fájásgyengeség, tehát a fájások, ez által az összehúzódások lelassultak, gyengébbé váltak. Így 3-4 óra körül elhagytuk az EDA-t és kaptam oxitocint. 5 órára odáig jutottunk el, hogy feltették a kérdést, hogy vagy összeszedem magam, és megszülünk, vagy császár. Császár már lehetett volna már vasárnak, így összeszorítottam a fogam, és jobb oldalamra feküdve 3 fájásig, bal oldalamra feküdve 3 fájásig forogtam, míg a pici jobban be nem illeszkedett a szülőcsatornába. Ekkor már olyan fáradt és kimerült volt ő is, hogy egyáltalán nem tudott segíteni a kitolási szakaszban. Amikor a tolófájások jöttek, jött egy doki, és segített a babának kijönni. Az alkarjával hasam felső felére az támaszkodva szó szerint kipréselte belőlem a babót. Így született meg a mi kicsi fiunk kedd este 8 órakor. A fiam szívhangja a teljes szülés alatt normális volt, de amikor kibújt, annyira ki volt merülve, hogy lihegett, kapkodta a levegőt. 1 órára elvitték megfigyelésre, de mindent rendben találtak. Mindketten jól vagyunk azóta is.