Első kisfiammal már szerda délután 3kor elkezdődtek a jóslók, de mégis valamiben másabbak voltak, mint addig. Rendszertelenül, de folyamatosan éreztem őket
Hajnali 2.30kor jöttek a szüleim, elindultunk. Két orvos is megkérdezte, hogy miért oda mentem, mert nem volt fogadott orvosom...
Bent tartottak, reggel 8 előtt burkot repesztettek, majd 11 körül oxiticint kaptam, a branult csak a bal hüvelykujjam alá tudták beszúrni, nem volt valami kellemes. Beindultak ennek hatására jobban a fájások! Azt hittem az agyam eldobom, mikor egy látogató párt hoztak be a vajúdómba, hogy "Ez a lila szoba...." Nem sok kellett, hogy kizavarjam őket, de annyira meglepett az egész jelenet, hogy hirtelen azt se tustam mit csináljak.
Az orvos 2 vagy 3 alkalommal kézzel tágított. Kb 13 órától már elviselhetetlennek éreztem a fájdalmat, folyamatosan, percenként jöttek. Az ágyon nem bírtam megmaradni, de a labda sokat segített! Fájdalomcsillapítót nem kértem, de fel sem kínálták, inkább hallgatták ahogy ordítok! 30nál már össze szorítottam a fogam, de a fájásmérő egészen 127ig felment! Viszont ahogy elkezdett végre csökkenni, már 110nél elkezdtem pihenni, mert tudtam ahogy leér már kezdődik is elölről!
Végre eljött a kitolás ideje! Anyukám oxigén csövet tartott az orromhoz! Alig tudtam már a kimerültségtől, hogy merre vagyok.. 17:45kor végre kibújt a kisfiam nyakán a köldökzsinórral kékes fekete színben... Ahogy éreztem kibújt, már el is illant az egész napos szenvedés rossz élménye és már is vágyni kezdtem a kistesó után.